A nudistastrandon a kolléganőmmel

Az elmúlt héten minden napot az irodában töltöttem, mégpedig pokoli körülmények között. Az, hogy ilyenkor annyi munka van, hogy ki sem látszunk belőle, és ezért a főnök minden napra kiosztott nekünk önkéntes túlórákat, már megszokott. Ám az, hogy harmincöt fokban dolgozunk, már nem. A klíma rossz, a szerelő nem jön, mi meg izzadunk, mint a lovak. Mi lehet ennél rosszabb?
Na jó, mivel minden rosszban van valami jó, próbáltam ezeket megtalálni, vajmi kevés sikerrel. Hacsak azt nem számolom a jó dolgok közé, hogy a csajok is izzadtak, nem is kicsit, amitől a póló, a blúz olyanná vált, mintha egy vizespóló versenyen lennénk. Hiába erőlködök, semmi mást nem tudnék felmutatni.
Végre itt a hétvége, és már nincs is kánikula, csak az ilyenkor szokásos évszaknak megfelelő hőmérséklet, amit ki is használok. Szombaton délelőtt bevágom magam a kocsiba, és meg sem állok délegyházáig, ahol egy ismerősöm lakik, ám már félúton járok, amikor eszembe jut, hogy:
– Bassza meg, Árpiék nincsenek otthon!
Kár, hogy csak most jut eszembe, mert akkor el sem indulok, vagy más célt választok, de mivel már csak két kilométerre vagyok, nem fordulok vissza.
Amikor megérkezek, leteszem a kocsit, ahova máskor is, majd a kis motyómmal lemegyek a vízhez, és letelepedek egy száraz helyre. Ledobálom a ruhámat, majd belevetem magam a vízbe, ami hűs, már-már hideg, ám nagyon élvezem.
Egy ideig úszkálok, majd, amikor már eleget voltam a vízben, kiúszok a partra, és mint egy öreg rozmár, elterülök a part menti sekély vízben – ami lényegesen melegebb –, és csak áztatom magam.
Amikor ezt is megunom, kifekszem a takarómra, és csak úgy elvagyok, ám az unalom majd’ megöl.
Felkelek, és elsétálok az egyik irányba, kerülgetve a bokrokat és a nádat, majd miután nem találkozom senkivel, visszafordulok, és a másik irányban is elsétálok egy darabon. Sehol senki, pedig szombat van, és nyár. Vajon hol vannak az emberek?
Amikor ismét visszatérek a helyemre, már messziről látom, hogy áll valaki a cuccom mellett. Csak nem valami rabló?
Amikor közelebb érek, látom, hogy egy nő az, méghozzá a jobbik fajtából. Az ilyenről nem tudom feltételezni, hogy orvul elviszi más holmiját. Ahogy közeledem, már kezd ismerősnek tűnni, de nem jövök rá, hogy vajon honnan ismerem. Még néhány lépés választ el tőle, amikor felém fordul, és megáll bennem az ütő. Izabella.
Ő az egyik kolléganőm, akivel nem vagyok túl jó viszonyban, mert egy kissé magasról tekint le mindenkire, mintha bizony ő egy magasabb rendű munkatárs lenne, pedig nem az. Amikor rám néz, egyből felismer, az arca széles vigyorra húzódik, majd lelkesen köszönt.
– Szia Jenő, te meg hogy kerülsz ide?
– Szia Bella. Kocsival jöttem – válaszolok neki pikírten, ám ő nem veszi a lapot.
– Én azt hittem, te is környékbeli vagy.
– Nem, nem, én más környékről jöttem.
Amíg ő a honnan jöttél kérdéssel van elfoglalva, én addig a takarómhoz lépek, hogy leheveredjek rá, mert akkor nem a kezemmel kell a farkam eltakarni, ami így elég kényelmetlen.
– Én itt lakok a fák mögötti utcában. Ha van kedved, egyszer majd…
– Kedves vagy, de nem akarok a terhedre lenni.
– Azt sem tudod, mit akartam mondani – mondja megbántottan, mire én gyorsan exkuzálom magam.
– Bocsánat, igazad van. Szóval mit is akartál mondani?
– Szóval, ha egyszer lesz hozzá kedved, kijöhetnénk együtt ide nudizni.
Én csak nézek rá, hogy vajon jól hallottam, amit mondott, vagy talán félreértettem? Amíg én őt bámulom, Izabella lép egyet előre, majd megáll előttem, és csak néz rám.
– De hát… most is együtt vagyunk, és… én legalábbis nudizok.
– Igen, ez igaz, csakhogy én eléggé szégyellős vagyok, és hát…
– Mi az? – kérdezem tőle, mert csak néz maga elé a homokba.
– Az van, hogy nincs kivel… ugye érted. Ezért gondoltam.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy itt laksz száz méterre a legjobb nudista helytől, és még egyszer sem… vetted le a ruhádat?
– Igen.
– Nahát, ez igazán meglepő.
– Te szeretsz meztelenül lenni?
– Igen.
– Akkor miért takarod el a… micsodádat?
– Nem is tudom, talán mert kollégák vagyunk, és ez így egészen más helyzet, mint a munkahelyen.
– Ez igaz, de azért nem kéne eltakarni.
– Mi az? Csak nem a farkam szeretnéd látni?
– De igen, miért ne, ha már itt vagyunk.
Elveszem onnan a kezem, mire Bella szemérmetlenül megbámulja. Érzem, hogy a farkam kezd emelkedni, ezért elterelem róla a figyelmét, és egy egészen más témát dobok fel neki. Eleinte ráharap, de aztán ahogy a farkam kezd keményedni, és egyre csak mered előre, a kezemmel igyekszem leszorítani, mielőtt még észrevenné. Ehelyett csak azt vette észre, hogy a farkamat markolom.
Amikor meglátja, hogy az egyre növekvő farkamat, lép egyet felém, mintha takarna mások elől, aztán alaposan körülnéz.
– Vigyázz, nehogy meglásson valaki!
– Mégis ki látna meg, rajtam kívül csak te vagy itt.
– Ez igaz – néz rám mosolyogva. – Én azért nézhetem, ugye?
– Na jó – Adom meg magam, hiszen fárasztó úgy tartani, hogy ne lássa meg, mert ezzel már elkéstem.
– Nagyon szép faszod van, és jó nagy is.
– Köszi – mondom kényszerű mosollyal az arcomon.
– Mitől állt fel? Csak nem tőlem?
Na, erre mit mondjak? Bella nem az álmaim nője, de valamiért felizgat a buta naivitása vagy a naiv butasága.
– De igen.
– Tényleg? Milyen kedves vagy. Mit szoktál vele csinálni, amikor feláll?
– Ezt most komolyan kérdezed?
– Persze. A volt férjem például mindig megbaszott, ha felállt neki, a legutóbbi pasim meg csak kiverte. Ezért kérdeztem.
Még csak az kéne, hogy azt akarja, hogy megdugjam. Na, azt már nem!
– Én kiverem – mondom neki mit sem sejtve.
– Jaj, de jó, akkor azt is nézhetem, amikor kilő belőled a geci?
– Hohó, arról nem volt szó, hogy itt és most megteszem!
– Jaj, de kár, pedig szeretem nézni. Akkor azt megengeded, hogy én verjem ki neked?
– Nem – jön automatikusan a gyors válasz.
– Akkor így maradsz, álló fasszal. Mi van, ha valaki meglát?
– Akkor… meglát.
– Legalább fogd a kezedbe!
Na jó, ez még belefér, bár, ha őszinte akarok lenni, akkor valójában most igazán lenne kedvem kiverni, de akkor Bella akarata érvényesülne, kvázi ő mondja meg, hogy mit csináljak. Ezt viszont nem akarom, ezért inkább egy áthidaló megoldás mellet döntök.
Amint ott toporgunk egymással szemben, miközben én nézelődök, ő csak a farkam bámulja, én meg mintha csak megigazítanám, kicsit megnyomkodom. Hiába nyomom le, amikor elengedem, úgy pattan fel, hogy a hasamon csattan a makkom, ami még tovább növeli az izgatottságomat.
– Ez tetszik. Csináld még egyszer!
– Mit?
– Ahogy az előbb. Lenyomod, aztán amikor elengeded, a hasadra csap.
Mivel már annyira felizgultam, hogy a farkam már nem is előre, hanem felfelé kunkorodik, engedek neki, és megint lenyomom, aztán amikor elengedem, ismét nagyot csattan a hasamon. Ó, baszki, mindjárt elélvezek!
Bella tovább beszél, vagyis inkább csak jártatja a száját, így amikor épp nem néz felém, akkor megmarkolom rendesen, és húzok rajta néhányat. Mindjárt jó lesz, csakhogy amikor elélvezek, azt nem tudom elrejteni, hacsak be nem szaladok a bokorba, ami lássuk be, elég gyerekes megoldás lenne. Ehelyett inkább férfiasan felvállalom, hogy kiverem a farkam.
Amikor egy kis szünet áll be az egyoldalú beszélgetésbe, akkor felém fordul, és látja, amint lassan felhúzom a farkam, majd vissza. Bella, mint egy kisgyerek, sikkant egyet, majd megint beszélni kezd.
– Jaj, de szép, ahogy húzgálod. Mennyi van még hátra? Csináld gyorsabban.
Ahogy Bella egészen közelről nézi a farkam, miközben maszturbálok, az egyik keze elindul, a bikinifelsője alá nyúl, és a bimbóját megcsípve összerezzen. Aztán megint, és újra.